Rövid történelem

A fájdalommentesség iránti igény egyidős az emberiséggel. A Távol-Keleten már 4000 évvel ezelőtt akupunktúrát használtak a fájdalom csillapítására és európai területekről is találhatók erre az időszakra becsülhető régészeti leletek, melyek az ópium ismeretét és használatát igazolják.
Az ókori görögök a mandragóra gyökér kivonatával, ill. egyéb, a természetben fellelhető gyógynövények segítségével értek el bódult állapotot és csillapították a fájdalmakat. Hippocrates művében is megjelenik az ópium kábító hatásának ismertetése. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy a görög orvosok, a trójai háborúban megsebesült katonáik fájdalomcsillapítására borban feloldott ópiátokat adtak.
Míg ez időben Ázsiában és a Távol-Keleten az ópium volt a legismertebb szer a fájdalmak ellen, az amerikai kontinensen a kokacserje terjedt el, mint a leghatásosabb fájdalomcsillapító.

Nefertiti ópiumot ad férjének
( BARAKA A: Historical aspect of opium M.E.J.Anesthes.15 (4) 425, 2000)

A kora-középkori Európában nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget a fájdalom csillapításának. Műtőszolgákat és speciális lekötözéseket alkalmaztak, hogy a beteg az eszméletének elveszítéséig ne tudjon megmozdulni a műtőasztalon. Szerencsésebb esetben alkoholt vagy ópiumot itattak velük a beavatkozás megkezdése előtt. A „gyógyszeres” próbálkozások ekkor még nem mondhatók sikereseknek. Egy középkori recept pl. azonos mennyiségű porított ópium, mandragóra és beléndek vizes keverékét írta elő műtéti fájdalomcsillapításra.

"Ha vágni vagy fűrészelni akarsz egy emberen, áztass ebbe egy rongyot és tedd az orrlikaiba. Rövidesen olyan mélyen alszik majd, hogy azt csinálhatsz vele, amit akarsz."

Mivel az előírt adag ebből a szerből gyakran halálos volt,  helyette inkább az alkoholt használták elterjedtebben.

Amputáció az angliai St. Thomas Kórházban 1775-1776-ban.
(forrás: www.mpiwg-berlin.mpg.de)

Az aneszteziológia első, mai értelemben jelentős felfedezése a XVI. században, Valerius Cordus német gyógyszerész nevéhez fűződik, aki kénsavból és alkoholból előállította az étert, illetőleg egy kortársát, a svájci Paracelsust kell megemlítenünk, aki ezzel a szerrel már altatásos kísérleteket is végzett állatokon. Érdekes, hogy korán felismert altató hatásának ellenére, műtéti érzéstelenítéshez egészen a XIX. századig nem használták fel.

A „nevetőgáz” vagy kéjgáz és az oxigén felfedezésével, a XVIII. sz. végével kapott újabb lökést a műtéti fájdalomcsillapítás fejlődése. Jelentős előrelépést jelentett amikor F. W. Adam Sertürner, egy fiatal gyógyszerész 1811-ben előállította az ópium fő alkaloidját, a morfint (a szer elnevezése is tőle származik, Morpheus, az álom istene után).
Később egy amerikai orvos, Crawford Long figyelte meg, hogy az étergőz enyhe kábulatot okoz. Hamar felismerte a hatás sebészeti jelentôségét, és 1842-ben éteres érzéstelenítés mellett távolított el egy cisztát a betege nyakából. A páciens késôbb elmondta, hogy a műtét alatt semmilyen fájdalmat nem érzett. Long összesen kilenc műtétet hajtott végre éteres érzéstelenítéssel, de végül fel kellett hagynia ezzel a módszerrel, mert boszorkánysággal vádolták meg.

A találmány híre Európába csak az 1846. év végén jutott el, ahol először Angliában végeztek éter-narkózisban műtétet (foghúzást, majd egy nappal később amputációt). Az éteres altatás elterjedt ugyan, de hívei mellett számos ellenzője is akadt. Közéjük tartozott egy skót orvos, James Y. Simpson, aki beszámolt az éter kellemetlen mellékhatásairól is. Ő egy újabb szert javasolt altatáshoz, a kloroformot. Ezt az érzéstelenítőt 1847-ben alkalmazta először sikerrel egy szülésnél. Eljárása óriási vihart kavart. Ebben az időben sok orvos arra hivatkozott, hogy a szülési fájdalom jótékonyan befolyásolja az anya vallási és erkölcsi érzékét. A módszert csak 1853-ban ismerték el, amikor Viktória királynő is kloroformot kapott nyolcadik gyermeke szülésekor. Őfelsége  nagyon elégedett volt az eljárással és Simpsont lovaggá ütötték.

Innen csak 3 hónapra volt szükség, hogy Magyarországra is eljusson éter és a kloroform híre és a vele végzett altatás technikája. Balassa János, a Sebészeti Kóroda tanszékvezetője 1847 január 11-én végzett éter-natkózist, Flór Ferenc, a Szent Rókus Kórház sebész főorvosa 1847. február 12-től kezdte  a kloroformot rendszeresen használni.

Hamarosan megjelentek a különböző helyi, regionális és gerincvelő-közeli technikák, majd a XX. század közepétől az izmok bénítására szolgáló gyógyszer is. Az altatás és érzéstelenítés élettanáról, hatásmechanizmusáról és farmakokinetikájáról is rohamosan bővültek az ismeretek.

A technikai és tudományos fejlődés napjainkban is töretlenül folyik. Egyre újabb, biztonságosabb, kevesebb mellékhatást okozó altatószerek jelennek meg a gyógyszerpiacon, lehetőség van számítógép segítségével modellezett, a gyógyszer felszívódása és kiválasztása alapján vezérelt vénás altatószer adagolásra, a műtét közben végzett szívultrahang-vizsgálatra vagy az agykéreg elektromos aktivitását mérő és ezzel az altatás mélységét megbízhatóan számszerűsítő BIS-monitor használatára és még számos olyan monitorozási (megfigyelési) és beavatkozási lehetőségre, amik évekkel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűntek számunkra.

Modern műtő napjainkban.

Online időpont kérés
Add meg elérhetőségeidet és kollégáink hamarosan keresni fognak telefonon egy konzultációs időponttal kapcsolatban!
NÉV:
E-MAIL:
TEL:
KOR:
AKCIÓS AJÁNLATOT KERES?

Arcmegújító
csomag Ingyenes plasztikai sebészeti konzultáció

Online időpont kérés
NÉV:
E-MAIL:
TEL:
KOR:
Felíratkozik online hírlevelünkre?
Miért minket?
VIP luxus csomag Ingyenes plasztikai sebészeti konzultáció
1087 Budapest, Gyulai Pál út 2. | kontur[at]konturplasztika.hu